 |
| Jézus meggyógyítja Péter anyósát |
"Ezután mindjárt kiment a zsinagógából, és elmentek Simon és András házába Jakabbal és Jánossal együtt. Simon anyósa lázasan feküdt. Mindjárt szóltak is neki miatta. Odament hozzá, és felsegítette a kezénél fogva. Erre rögtön elhagyta a láz, és felszolgált nekik. Amikor beesteledett és a nap lement, odavitték hozzá az összes beteget és a megszállottakat: az egész város odagyűlt az ajtóhoz. Meggyógyított sok beteget, a különféle bajokban sínylődőket, és sok ördögöt űzött ki, de nem hagyta őket szóhoz jutni, mert azok ismerték őt. Másnap korán hajnalban fölkelt, eltávozott, és egy elhagyatott helyre ment, hogy ott imádkozzék. Simon, és akik vele voltak, utána mentek. Amikor megtalálták, azt mondták neki: ,,Mindenki téged keres.' Azt felelte: ,,Menjünk máshova, a szomszédos helységekbe, hogy ott is prédikáljak, mert azért jöttem.' És bejárta egész Galileát, tanított a zsinagógáikban, és ördögöket űzött." (Mk 1,29-39)
Ez a szakasz elbeszélő jellegű, egy szemtanú beszámolójának érzését kelti. Az elbeszélő leírja az asszony állapotát. Jézus meggyógyítja őt. Az asszony szolgálata igazolja a gyógyítás sikerét. A "Simon anyósa" kifejezés azt feltételezi, hogy Péter meghívásakor házas ember volt.
A megszállott ember és a beteg asszony meggyógyítása után Jézus még sok megszállottat és beteget gyógyít meg az est folyamán. A beszámoló, amely arról szól, hogy Jézus visszavonul imádkozni, az említett gyógyító tevékenységet távlati eseményként tünteti fel. A jézusi visszahúzódás indoka szemmel láthatóan az Istennel való közösség keresése.
Jézus ma is gyógyít, erőt ad, meghallgat és reményt ad. Akkor, amikor a világ nem tud biztonságot és (sok esetben) méltó megélhetést biztosítani, amikor a világ és a közhatalom nem erőforrás a társadalom számára, amikor emberek milliói érzik elhagyatottnak magukat ezen a földön, akkor Jézus ismét megszólal, felkínálja saját magát. Felkínálja barátságát, mely örökké tarthat - ha úgy akarjuk. Felkínálja önmagát az Eucharisztiában, mely örök életet ad - ha elfogadjuk. Felkínálja szeretetét, mely másoknak is szeretetet ad - ha befogadjuk. Helyes önismerettel bevallhatjuk: valamilyen szinten betegek vagyunk. Oda merünk menni Jézushoz, hogy gyógyítson meg? Vagy a kísértések időszakában tudunk-e kettesben maradni Istennel, akivel legyőzhető mindenféle kísértés? Merjük bevallani gyengeségünket, merjünk Istenhez menni, akivel kettesben lenni nem elzárkózás, hanem maga az örökkévalóság előíze.
