Dr. Pribitek László, Kelebia plébánosa az úgynevezett ÖPAK papi gyűlés alkalmával mondta el az alábbi szöveget. A téma szorosan kapcsolódik a pasztorációhoz, a lelkipásztorok tevékenységéhez, ám mi, hívők is találunk benne hasznos gondolatokat - még akkor is, ha már nem vagyunk jegyesek...
Bár a cím Jegyesoktatás, de valójában ezt a címet kellene adnom: Az én Jegyesoktatásom. Nagy kísértésem volt, hogy a számítógép segítségével és erről a témáról írt szerzők alapján dolgozzam ki a tételt. Ezek biztosan tanulságosabbak, alaposabbak, viszont ezek bármikor elolvashatók. Viszont hátha lesz néhány gondolatom, amik hasznosíthatók.(Én is kíváncsian szeretnélek Benneteket egyenként meghallgatni.)
Mindjárt eszembe jut egy öreg kollega, aki viccesen említette, mikor fiatal pár jön a plébániára a gyomra mindjárt görcsbe rándul, annyira nem szereti a Jegyesoktatást. Vajon mi szeretjük-e?...Sokan ódzkodunk tőle, és nemcsak kényelemből. Nyilván nehéz egy olyan Jegyesoktatást megtartani, amikor nehéz kirángatni a párt a közömbösségből, fölkelteni az érdeklődésüket. Mikor szinte biztosra vehetjük, hogy miután az esküvő végén ki kísértük őket, nem fognak továbbra sem templomba járni.
Pedig rendkívül fontos a hozzáállásunk. És hogy utána ők rajtunk, papokon keresztül milyen képet formálnak magukban az Egyházról, Jézusról. Egy őket elfogadó és szerető embert ismerjenek fel bennünk. Igyekezzünk egyre jobban megszeretni őket, még ha pl. néha egyik-másik már a belépésekor láthatóan idegesítő, irritáló személyiség is. Természetesen ugyanilyen fontos, hogy ők is szeressenek meg engem. És ez már olyan atmoszféra, amiben már a 4. széken ott ül Jézus is, amint megígérte: „Ahol ugyanis ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük”(Mt. 18.20.) És ez már olyan légkör, mikor szívükbe hullhat a hit magja, sőt idővel ki is virágozhat.. Hiszen a jegyeseink között-akik még eljönnek-sok a hitetlen, de legalábbis az érdektelen. (Csak úgy mellesleg: szinte mindig megkínálom őket csokival, sütivel, a végén néha pálinkával.) De azt már nem mellesleg említem, hogy a nyitottabbaknak adok lelki könyveket, újságokat.
Sokat beszélek arról, amiket a leglényegesebbnek tartok. Sokat arról, hogy nekem Jézus miért szimpatikus, miért szeretem. Sokat, hogy miért a legdrágább kincsünk a Biblia. Sokat, hogy miért érdemes vallásosnak lenni, hisz sokak szeme elé a vallás úgy mered, hogy „hát minek ez az Unalom”? Sokat beszélek arról, hogy Isten nélkül az életünk egy lyukas garast se ér.
Nagyon keveset beszélek arról, amihez nem igen értek, hozzá magamat, vagy nem érzem eléggé kompetensnek, bár igazából kellene. Nem akarok úgy felsülni, mint az egyszeri pap. Ő tartott egy épületes esküvői prédikációt a házasság céljáról, értelméről és örömeiről. – Szépen beszélt. – mondta egy férfi a barátjának, mikor elhagyták a templomot. – Nagyon szépen – felelte az -, szeretnék én is olyan keveset érteni a dologhoz, mint a pap. Tehát keveset beszélek a házasság céljáról és boldogságáról (igaz kevés jó házasságot is láttam), keveset a családtervezésről, fogamzásgátlásról. Persze az abortuszról, mint szörnyű gyilkosságról szólok.
Káplánkoromban a közismert „Keresztény házasság”c. kis könyvecske volt a mankóm. Ezt aztán évek multával egyre új több gondolattal, történettel és idézettel bővítettem. Mégis egyre unalmasabbnak és picit életidegennek találtam. Meg az is igaz, hogy az idő haladtával tapasztalatokban gyarapodtam, amelyek már más hangnemet más módszert követelt meg az egyre ritkábban jelentkező és egyre vallástalanabb jegyesekhez.
2. Ezek után pontról pontra leírom az utóbbi évtizedben tartott Jegyesoktatásaim menetét. De még azért elékanyarítom a fogadtatásukat. Mikor belépnek-közhelyszerűen szólva-széles mosollyal fogadom őket és 3. sebességre kapcsolom a szívemben a szeretetet. Nem papos szöveggel, emberi hangon kezdem és nem a szentségi házasság fogalmának bedobásával. Ne az esküvőjük jövőbeni szertartásmesterét lássák bennem. Valahogy így: „Hú, de rég láttam már két ilyen boldog arcot! Üljetek csak le! Aztán nagyon szeretitek egymást? Ugye ez milyen jó? Olyan szépek vagytok így együtt! Öröm látni Benneteket!” Majd így folytatom: Jól meggondoltátok? Ki tudtok majd a sírig tartani egymás mellett? Mert ez nagy dolog. Látjátok Ti is, ma mennyi szétrúgott kapcsolat van s nyomában gyűlölet és „kétfelé szakított” gyerekek”.
1. Avval kezdem az oktatást, helyesebben a dialógust, a beszélgetést, hogy felolvasok nekik az evangéliumból egy szép részt Legtöbbször jézus lábait hajával törölgető bűnbánó asszony történetét vagy a kánai menyegzőt. Megkérdezem tőlük miért szép, megbeszélem velük mi fogta meg őket Jezus viselkedésében. Ezekről csak röviden beszélünk, de fontos, hogy már az elején megpendítsem, hogy nekünk a Biblia a legdrágább kincsünk. (Nyilván még az Eucharisztiától, áldozástól több fényévnyi távolságra van a legtöbb pár.) Ezután, ha gyakorló vallásosak, akkor szoktam kötetlen imát mondani.
3.Vallásosságukra vonatkozó kérdések: Hiszel-e Istenben? (Itt kiigazítottam a torz és gyerekes istenképeket. Isten tagadása, mivel társaságban sokszor előkerül, ezért elmondok néhány frappáns Isten-érvet a Tomka –könyv alapján. Azt is elmondom, hogy sokan Isten követelményei és a primitív, torz istenképük alapján ateisták. És nincs sok jelentősége végül is, hogy Isten létére igennel vagy nemmel válaszol valaki. Azért, mert a kereszténységben az élet, a szeretet a „gyümölcsök” számítanak).
Érdemes-e vallásosnak lenni? Mise? Ima? Mi az oka,hogy nem jársz templomba, és miért hagytad abba az imát? Mi a kereszténység lényege? (Ehhez felolvasom a Mt. 25. 31-46-ot).
Ki neked Jézus,, milyen vele a viszonyod? Túlvilág, feltámadás? (Ennél a kérdéskörnél figyelmeztetem őket, hogy a „végső dolgokat” ne önmagukban nézzék,, hanem csak Jézussal való relációban. Hiszen Jézustól függetlenül nézve a túlvilág léte megmosolyogtató, meseország, teljesen hihetetlen illúzió. Azt majd olvassák ki a Bibliából, hogy Jézus, aki beszélt ezekről, Ő hiteles személy, aki soha nem hazudott.
4. Akarom,világosan lássák, hogy mi történik az esküvőn, ahol nemcsak arról van szó, hogy felhúzzák a gyűrűket, stólával átkötik a kezüket, hanem itt a házasságukat adják át Istennek. Ezzel a szertartással kinyilvánítják, hogy a házasságukat Istennel akarják megélni, Istent nem akarják kihagyni a házaséletükből, a Biblia szerint akarnak élni.
5. Megbeszéljük, hogy sok pár esküvő után már miért nem jár templomba. Utána azt, hogy miért válnak el pár év múlva oly sokan.
7. További kérdéseim: Önző, féltékeny vagy-e? Belon Gellért gondolatai alapján néha fölvetem az anyós kérdést is. A végén megemlítem a Petőfi Népe egyik apróhirdetését, mely ez volt:” Egy jó karbantartott, balatoni naplementére néző anyósomat elcserélném egy rotációs kapára.” Aztán a bibliai kérdést is fel szoktam tenni nekik. A kérdés: miért tagadta meg Szent Péter 3-szor is az Úr Jézust”? Válasz: mert meggyógyította az anyósát.
8.Beszélgetünk a vegyes házasságról és arról, amikor az egyik fél vallás gyűlölő. Továbbá, hogy a 2-szer vagy többször elválthoz mennél-e házastársul. Egyneműek házassága az nem lehet kérdés.
3. Végezetül megbírálom magam, hogy mit tartok rossznak és mit tartok jónak a Jegyesoktatásomban.
1. Belátom, hogy kevés a 3-4 találkozás. Tudom, hogy kényelmemre nem mentség, hogy azoknak, hogy akik aktívan vesznek részt, azoknak tartanák akár 20-at is, viszont akik csak muszájból ülnek,szenvednek előttem és nem igen látom a szemükben fölcsillanni az igazi érdeklődést, azokkal még a 3 találkozás is nyűg, penitencia. (Egy alkalommal egyik képviselőm elárulta, hogy leánya, Éva otthon nevetve mesélte, hogy a plébános úr legalább 5-ször megnézte oktatás alatt az óráját. Azt nem tudom, hogy ezenkívül még mi ragadt meg benne, mert sok „transzcendens orzsa” aligha.)
2. Rossz még: nem sok ebbe a témába vágó anyagot olvastam át.
3. Némelyik párnál láttam, hogy nem lesz komoly náluk a hűség ígéret vagy azt, hogy nem egymáshozvalók. Le kellett volna beszélnem őket az esküvőről, mert hamarosan el is váltak. Még hamarabb némelyik, mint gondoltam.
5. Végül, nem vontam be jó házaspárokat a Jegyesoktatásba, pedig egy-kettő kis falvakban is akad.
6.Rossznak tartom, hogy megijedtem a tételtől., mivel nagyon közepesen végzem az oktatást. Pedig tudjuk, a Jóisten a gyengéből, a rosszból a kevésből is tud jót kihozni. Az 5 kenyérből Jézus 5.000 embert jóllakatott(Lk.9. 14)
Most nézzük, mit tartok jónak a Jegyesoktatásomban:
1.Szinte mindig sikerül egy nagyon jó baráti kapcsolatba lépnem a jegyesekkel és ez által-talán- Jézust is közelebb vittem a szívükhöz. Így aztán nem tűnik mesterkéltnek, mikor az esküvői beszédembe becsempészem ezt a mondatot:”szeretlek Benneteket”. Érezhetik, hogy nem a manipulatív szertartásmester szól belőlem, hanem az őszinte szó. Talán megérezte ezt az a hartai vőlegény is, aki nem szenvedett észtúltengésben és a szertartásban, amikor előremondtam neki, hogy „mondd tehát utánam”, akkor ezt is megismételte, hogy”mondd tehát utánam”!
Szeretném, ha szavaimból kiragyogna, hogy a szeretet (a segítés, a megbocsátás) a legfontosabb..Megszólítva, szeretve érezzék magukat általam. Udvarias vagy unott pofa helyett lássak egy kis felvillanyozottságot. Ilyenkor, ha megnyílnak, én is sokat kapok tőlük. A dialógus élményt ad.
2. Sokat beszélek a lényegről. A szeretetről. Elmondom nekik, hogy majd az egyik vasárnap fölmegyek a szószékre és ezt fogom mondani: „Kedves Testvérek! Ma nagyon rövid lesz a prédikációm. Próbáljátok meg egy kicsit szeretni egymást! Amen.” És a döbbent csendben folytatom a Hiszekeggyel a misét.
3. Minden különcködés nélkül többször nem azt mondom, amit előítéleteik alapján elvárnak tőlem, gondolván,, most jön a kegyes papi duma, a „hegyi beszéd”, az, amit ilyenkor hivatalból kell mondania a papnak.
4. Nagyon törekszem a Biblia megkedveltetésére. Az utóbbi években már majdnem hosszabb a Biblia megkedveltetésére szánt idő, mint az u.n. Jegyesoktatásom. A Bibliában a fiatalokkal ezekből a helyekből igyekszünk erőt és örömet meríteni: Lukácstól a 6. 27-36; 7.11-17; 7.36-50; 8.22-25; 8.40-56;9.23-26; 9.28-36; 10.25-37; 12.22-31; 14.12-14; 15.11-32; 18-18-23.19.1-10; 24.13-35. Jánostól a 2.1-11; 8.1-11; 13.1-16; 20.11-18; 20.24-31. és 1. kor. lev. 13. fejezet. Ha a prioritást nézzük, úgy gondolom, előbb kell a Bibliát megszeretni, mint a misére járásra noszogatni az embereket. Hisz ha valaki a Biblián keresztül megszereti Istent, Jézus Krisztust, akkor ebből egyenes út vezet a templomba járásra. Talán néhány párnak sikerül kedvet csinálnom a Bibliához, a valláshoz és Jézust nekik szimpatikussá tenni, majd megszerettetni.
Megéreztetem velük, hogy érdemes kereszténynek lenni. 40 év alatt több száz fiatalt adtam össze. Lehet, hogy közülük egyet sem térítettem meg. De amikor becsületesen végeztem munkámat, és őszintén szerettem őket, rám is vonatkozott és ugyanígy a többi kollegára is:”akik igazságra tanítottak sokakat, tündökölnek örökkön örökké, mint a csillagok.”(Dániel)
