Jézus egyik példabeszédében említi, hogy a búza és a konkoly együtt növekszik a szántóföldön(Mt.13,24-30). Vagyis a JÓ és a ROSSZ. Ahogy az életben is együtt van a jó és a rossz. Együtt vannak ellentétes dolgok, erény és bűn, szeretet és gonoszság, szelídség és durvaság, irgalom és meg nem bocsátás. Van nevetés és sírás, lakodalom és temetés, munka és pihenés, egészség és betegség.
Csak az nem mindegy, hogy melyik van túlsúlyban, melyikből van több az életünkben. A búzából avagy a konkolyból, a jóból vagy a rosszból? Hát mindegy? Dehogy mindegy. A „búzából” legyen több! Szedő Dénes, költő ilyen jó tanácsot ad ahhoz, hogy kevesebb legyen a „konkoly”: „A búzára gondolj, és pusztul a konkoly”. Értjük-e?
Az könnyebben megérti, aki találkozott már igazi, jó keresztényekkel. Ha sorolom tulajdonságaikat, a legelső ezeknél az, hogy olyan jó a közelükben élni. Ez, amit elsődlegesen tapasztalunk, hogy olyan jó velük együtt lenni. Általában mosolygósak, de nem mindegyik, viszont mindenképpen sugárzik belőlük a béke, az öröm, a megelégedettség, a bölcsesség, a türelem, a jóság. Nem idegesek és kapkodók, nem hadarnak. Olyan nyugisak. (Nyugodtan állnak, míg beszélsz velük, arcizmaik nem ugrálnak, szemük nem rebben, nem kapkodnak sűrűn az arcukhoz, vakarva azt.) Olyan megértők a mi gyarlóságaink iránt. Észreveszik azt a kis jót is, ami bennünk van és bátorítanak arra, hogy ezeket még jobban fejlesszük ki magunkban.
És mitől ilyen „sugárzóak” ezek az emberek? Mitől sugározzák magukból ilyen megragadóan a jót, a „búzát”? Miért sugározzák a békét? Miért sugározzák a jóságot, a megértő szeretetet? Az élethez való jó hozzáállásuk miatt.
Azért, mert megvalósítják életükben tudatosan ezt, hogy „a búzára gondolj, s pusztul a konkoly!”Vagyis egyszerűen a jóval foglalkoznak többet e rövid életben s lehetőleg nem sokat figyelnek a rosszra. Nem is szeretnek a rosszról, emberek hibáiról vagy rossz eseményekről beszélni. Nem így az emberek többsége. Egy öreg kollegámat kerestem fel a napokban. Újságot olvasott. Sok rossz hír volt benne, jó alig. Ezt mondta: - ahol 3-4 ember összegyűl, ott a beszéd máris a gyűlölködésről szól. Ha túlzott is, de van benne igazság.
Az említett „sugárzó emberek” viszont a búzáról és nem a konkolyról beszélnek. Ezért „gyűlöletbeszédbe” nem kapcsolódnak be, nem ítélkeznek, mindig igazat mondanak. A pici jót is meglátják az életben, és dicsérik. A kis jóért is hálásak embertársaiknak főként az Istennek. Semmiért sem tülekednek, nyugodtan várnak a sorukra. Ezek a jó emberek bíznak bennünk. Nem bizalmatlanok. Nemcsak másokban nem, hanem saját magukban sem a rossz felé fordulnak. Míg mi túlságosan magunk körül forgunk avval, hogy túlságosan gondjainkkal, félelmeinkkel, tökéletlenségeinkkel, és problémáikkal foglalkozunk, addig ők bensejükben is a JÓRA figyelnek, ami végül is maga az Isten. (Isten aztán a gondtalan ráhagyatkozásuk miatt fölemeli és megtisztítja őket). Próbáljuk meg követni e tulajdonságaikat. Érdemes. Jól járunk.
A rossz körülmények, a bajok nem hozzák ki őket a sodrukból, nem borítja fel annyira a lelki békéjüket, könnyebb szívvel fogadják el, mint mi szoktuk a bajokat(pl. betegség, rossz időjárás, járművek késése,hivatali packázások, hazug politikusok stb.).Azért ez, mert hiszik, hogy Isten a rosszból is tud jót kihozni. Vagyis hiszik Pál apostol. szavait:”az Isten-szeretőknek minden a javukra válik”(Róm.8.28.)
Szeretik a szépet, meglátják mindenben. Szépnek tartják e sok sebtől vérző világot. Szépnek, jónak mondják az életet a sok baj, szenvedés, háborúság, vesződség ellenére is. De ezt nem csak mondják, hanem őszintén így is tartják. Talán egy szép madárcsicsergéses napkeltének jobban tudnak örülni, mint mások a fizetésemelésnek. Különös. Honnan ez? Onnan, hogy tiszta, jó a szívük. Onnan, hogy békés a szívük. Onnan, hogy megelégedettek. Onnan, hogy többet gondolnak a búzára. Onnan, hogy TÖBBET FOGLALKOZNAK a búzával, a jóval, mint a konkollyal, a rosszal. Igen, ők ezt tanítják nekünk és be is tudják bizonyítani, hogy ha „a búzára gondolsz, pusztul a konkoly”.
Viszont, ha a „konkolyra” gondolsz sokat, akkor pusztul a „búza”
A negatív gondolatok életbe lépnek, a negatív várakozások beteljesednek.
Döbbeneteset olvastam a MAI IGÉ–ben. ”Nick kemény fickó volt, de negatív beállítottságú. A vasútnál dolgozott. Egyik éjszaka, mikor a munkatársai mind elmentek haza, véletlenül bezárta magát egy hűtőkocsiba. A fagypont alatti hőmérséklet miatt aggódva segítségért kiáltott, de hasztalan. Minél többet gondolt szerencsétlen helyzetére, annál jobban fázott. Míg végül reszketni kezdett. Meg volt győződve arról, hogy meg fog halni Még búcsúlevelet is írt a családjának. Másnap reggel megtalálták Nick holttestét. A boncolás igazolta, hogy csakugyan halálra fagyott. Viszont rejtélyes volt a nyomozók számára, hogy a hűtőkocsi, amiben Nick megfagyott, elromlott, ezért még délben kikapcsolták. Azon az éjszakán a kocsiban, mikor a férfi halálra fogyott, 16,1 fok volt, szinte szobahőmérséklet. Ám mivel ő a halált várta, az be is következett. Gondolataiban már elvesztette a csatát.”
Tehát a „búzára gondolj, pusztul konkoly”. Így kell hát a konkolyt pusztítani, de szelíden és szeretettel, s nem úgy erőszakosan, mint ahogy a jézusi példabeszédben szereplő szolgák akarták. Ők ki akarták tépni, de velük együtt kíméletlenül kitépték volna a búzát is.
Ezek a jó emberek, jó keresztények ezt az életszemlélet és életmód változtatást tanítják nekünk. Ezt, hogy a búzára, vagyis a JÓRA FORDÍTSUK A FIGYELMÜNKET, vele foglalkozzunk nagyobb energiával, ezt állítsuk életünk homlokterébe, ezt keressük, ezt tegyük, ez legyen szinte mindig beszédtémánk s akkor – csak úgy magától – pusztul a konkoly, a rossz! Ezért, majd „ők ragyogni fognak, mint a fénylő égbolt, mert akik igazságra (jóra) tanítottak sokakat, tündökölnek örökkön-örökké, miként a csillagok.”(Dán.12.3.)
Csak az nem mindegy, hogy melyik van túlsúlyban, melyikből van több az életünkben. A búzából avagy a konkolyból, a jóból vagy a rosszból? Hát mindegy? Dehogy mindegy. A „búzából” legyen több! Szedő Dénes, költő ilyen jó tanácsot ad ahhoz, hogy kevesebb legyen a „konkoly”: „A búzára gondolj, és pusztul a konkoly”. Értjük-e?
Az könnyebben megérti, aki találkozott már igazi, jó keresztényekkel. Ha sorolom tulajdonságaikat, a legelső ezeknél az, hogy olyan jó a közelükben élni. Ez, amit elsődlegesen tapasztalunk, hogy olyan jó velük együtt lenni. Általában mosolygósak, de nem mindegyik, viszont mindenképpen sugárzik belőlük a béke, az öröm, a megelégedettség, a bölcsesség, a türelem, a jóság. Nem idegesek és kapkodók, nem hadarnak. Olyan nyugisak. (Nyugodtan állnak, míg beszélsz velük, arcizmaik nem ugrálnak, szemük nem rebben, nem kapkodnak sűrűn az arcukhoz, vakarva azt.) Olyan megértők a mi gyarlóságaink iránt. Észreveszik azt a kis jót is, ami bennünk van és bátorítanak arra, hogy ezeket még jobban fejlesszük ki magunkban.
És mitől ilyen „sugárzóak” ezek az emberek? Mitől sugározzák magukból ilyen megragadóan a jót, a „búzát”? Miért sugározzák a békét? Miért sugározzák a jóságot, a megértő szeretetet? Az élethez való jó hozzáállásuk miatt.
Azért, mert megvalósítják életükben tudatosan ezt, hogy „a búzára gondolj, s pusztul a konkoly!”Vagyis egyszerűen a jóval foglalkoznak többet e rövid életben s lehetőleg nem sokat figyelnek a rosszra. Nem is szeretnek a rosszról, emberek hibáiról vagy rossz eseményekről beszélni. Nem így az emberek többsége. Egy öreg kollegámat kerestem fel a napokban. Újságot olvasott. Sok rossz hír volt benne, jó alig. Ezt mondta: - ahol 3-4 ember összegyűl, ott a beszéd máris a gyűlölködésről szól. Ha túlzott is, de van benne igazság.
Az említett „sugárzó emberek” viszont a búzáról és nem a konkolyról beszélnek. Ezért „gyűlöletbeszédbe” nem kapcsolódnak be, nem ítélkeznek, mindig igazat mondanak. A pici jót is meglátják az életben, és dicsérik. A kis jóért is hálásak embertársaiknak főként az Istennek. Semmiért sem tülekednek, nyugodtan várnak a sorukra. Ezek a jó emberek bíznak bennünk. Nem bizalmatlanok. Nemcsak másokban nem, hanem saját magukban sem a rossz felé fordulnak. Míg mi túlságosan magunk körül forgunk avval, hogy túlságosan gondjainkkal, félelmeinkkel, tökéletlenségeinkkel, és problémáikkal foglalkozunk, addig ők bensejükben is a JÓRA figyelnek, ami végül is maga az Isten. (Isten aztán a gondtalan ráhagyatkozásuk miatt fölemeli és megtisztítja őket). Próbáljuk meg követni e tulajdonságaikat. Érdemes. Jól járunk.
A rossz körülmények, a bajok nem hozzák ki őket a sodrukból, nem borítja fel annyira a lelki békéjüket, könnyebb szívvel fogadják el, mint mi szoktuk a bajokat(pl. betegség, rossz időjárás, járművek késése,hivatali packázások, hazug politikusok stb.).Azért ez, mert hiszik, hogy Isten a rosszból is tud jót kihozni. Vagyis hiszik Pál apostol. szavait:”az Isten-szeretőknek minden a javukra válik”(Róm.8.28.)
Szeretik a szépet, meglátják mindenben. Szépnek tartják e sok sebtől vérző világot. Szépnek, jónak mondják az életet a sok baj, szenvedés, háborúság, vesződség ellenére is. De ezt nem csak mondják, hanem őszintén így is tartják. Talán egy szép madárcsicsergéses napkeltének jobban tudnak örülni, mint mások a fizetésemelésnek. Különös. Honnan ez? Onnan, hogy tiszta, jó a szívük. Onnan, hogy békés a szívük. Onnan, hogy megelégedettek. Onnan, hogy többet gondolnak a búzára. Onnan, hogy TÖBBET FOGLALKOZNAK a búzával, a jóval, mint a konkollyal, a rosszal. Igen, ők ezt tanítják nekünk és be is tudják bizonyítani, hogy ha „a búzára gondolsz, pusztul a konkoly”.
Viszont, ha a „konkolyra” gondolsz sokat, akkor pusztul a „búza”
A negatív gondolatok életbe lépnek, a negatív várakozások beteljesednek.
Döbbeneteset olvastam a MAI IGÉ–ben. ”Nick kemény fickó volt, de negatív beállítottságú. A vasútnál dolgozott. Egyik éjszaka, mikor a munkatársai mind elmentek haza, véletlenül bezárta magát egy hűtőkocsiba. A fagypont alatti hőmérséklet miatt aggódva segítségért kiáltott, de hasztalan. Minél többet gondolt szerencsétlen helyzetére, annál jobban fázott. Míg végül reszketni kezdett. Meg volt győződve arról, hogy meg fog halni Még búcsúlevelet is írt a családjának. Másnap reggel megtalálták Nick holttestét. A boncolás igazolta, hogy csakugyan halálra fagyott. Viszont rejtélyes volt a nyomozók számára, hogy a hűtőkocsi, amiben Nick megfagyott, elromlott, ezért még délben kikapcsolták. Azon az éjszakán a kocsiban, mikor a férfi halálra fogyott, 16,1 fok volt, szinte szobahőmérséklet. Ám mivel ő a halált várta, az be is következett. Gondolataiban már elvesztette a csatát.”
Tehát a „búzára gondolj, pusztul konkoly”. Így kell hát a konkolyt pusztítani, de szelíden és szeretettel, s nem úgy erőszakosan, mint ahogy a jézusi példabeszédben szereplő szolgák akarták. Ők ki akarták tépni, de velük együtt kíméletlenül kitépték volna a búzát is.
Ezek a jó emberek, jó keresztények ezt az életszemlélet és életmód változtatást tanítják nekünk. Ezt, hogy a búzára, vagyis a JÓRA FORDÍTSUK A FIGYELMÜNKET, vele foglalkozzunk nagyobb energiával, ezt állítsuk életünk homlokterébe, ezt keressük, ezt tegyük, ez legyen szinte mindig beszédtémánk s akkor – csak úgy magától – pusztul a konkoly, a rossz! Ezért, majd „ők ragyogni fognak, mint a fénylő égbolt, mert akik igazságra (jóra) tanítottak sokakat, tündökölnek örökkön-örökké, miként a csillagok.”(Dán.12.3.)
